Berde Mária: Mint rózsa,...

*

*

*

Berde Mária: Mint rózsa,...

"Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.

Mint alvó gyermek éjfél karján
Oly némán, némán.

Mint pásztortűz bent, messzi éjben
Mint gyöngy a tenger arany alján
Oly mélyen, mélyen.

Mint élő tűz, hamuba, titkon
Mint fojtott könny kiperg a pillán
Mint felhőből kicsapó villám:
Oly izzón, izzón."

*
 

*

Zelk Zoltán: Micsoda madár

*

*

*

Zelk Zoltán: Micsoda madár
 
Jaj, a szelek drótsövénye
szét ne szedje már,
földet érjen, megpihenjen
ez a zöld madár.
Előbb ágra száll,
aztán gyöpre száll,
zöld erdőben, zöld mezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
fűhegyen megáll.
Idegen a táj,
Továbbmenne már,
véres még a bóbitája,
tolla csupa sár.
Ne menj el, madár,
kilobban a nyár,
sárga pernye hull a fákról,
füstöl a határ.
Nem megy a madár,
marad a madár,
sűrű eső lesz a rácsa,
ketrece a táj.
Holnap őszre vál,
aztán télre jár,
fehér fák közt, hómezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
dér gyöngyén megáll.

*

*

Vitó Zoltán: Tavaszi vallomás - (pipacsok)

*

*

*

Vitó Zoltán: Tavaszi vallomás

Csak a Gólyahír egyszerűsége...
Csak a Kankalin tisztasága...
Csak a Viola ôszintesége...
Csak a Pipacs mártíromsága...

Csak ôk a Te testvéreid!
Ha Veled vagyok -,
velük találkozom...

Szellôs hajnalok friss-harmatú mezôin
elfáradt lelkem megrészegül;
gonoszcáfoló jóságod
gyöngéd-illatú terhének súlya alatt
meghajtom konok, hitetlen fejemet -,
s kétkedô ámulattal,
pogány imádattal
térdre ereszkedem :
csak a Gólyahír egyszerűsége -
csak a Kankalin tisztasága -
csak a Viola ôszintesége -
csak a Pipacs vértanúsága
elôtt..

*

*

Márai Sándor: A nőkről és a madarakról

*

*

*

Márai Sándor: A nőkről és a madarakról

A nők olyan ösztönnel találják meg a maguk szerelmi táplálékát a földön, mint a madarak a magvakat vagy halakat. Keringenek a végtelen térben, ösztönük vezeti őket tavak, folyók, tengerek és rónaságok fölött, s aztán, bonyolult cikázás és kóválygás után, egyszerre lecsapnak. Ösztönük, szemmértékük ilyenkor csodálatosan nyilatkozik meg. Nagy ritkán tévednek, s csak néha esik meg, hogy az áldozat erősebb vagy ügyesebb, s kisiklik csőrükből, mint az ebihal a sirály csőréből. Ilyenkor vijjognak egyet, mint a sirály; s odább szállanak, keringve, körözve, fáradhatatlanul, éberen.

*

*

(Anthony de Mello: A madarak és a virágok ...

*

*

A madarak és a virágok azért boldogabbak az embereknél, mert nincs fogalmuk a jövőről, nincsenek szavaik, és amiatt sem nyugtalankodnak, hogy mit gondolnak róluk társaik. Ezért tökéletes képei Isten országának. Ne izgulj hát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Minden napnak megvan a maga baja. Ti keressétek elsősorban az Isten országát, s minden más gondotok is megoldódik majd.

(Anthony de Mello)

*

*

Albatroszok

*

*

A legtöbb albatrosz faj az Antarktisz, Ausztrália, Dél-Afrika és Dél-Amerika körülötti nyílt vizeken él.

Kerülik a partokat és a szárazföldet, szaporodási idejükön is kis szigetekre mennek, mivel itt könnyen le és fel tudnak szállni.

Nagyon hosszú és vékony szárnnyal rendelkeznek. Szárnyfesztávolságuk több mint 350 centiméter, még a család kisebb képviselőinek is 2 méter. Testtömegük 12 kilogramm, a legnehezebb repülő madarak közé tartoznak.

Táplálékuk főleg tintahalakból áll, emellett fontos táplálékösszetevőjük a halak, rákok és ritkán a medúzák. Alkalmanként követik a hajókat a tengerbe kidobott hulladék miatt. Az albatroszok nagyon hosszú életű madarak, az átlagos életkor 10 év, de az eddig feljegyzett legmagasabb életkor az 58 év volt.

Az albatroszok nagyon hosszú szaporodási ciklussal rendelkeznek. Fészkeiket hegyfokokra építik, mivel ez jól megközelíthető a tengerekről érkező kolóniáknak. A fiókák 1 évig maradnak a szülőknél, így csak 2 évente szaporodnak, egyes fajok évente. Telepekben fészkelnek, több ezer fészket is magába foglalnak. A legtöbb faj fűből, mohából és sárból építi fészkét. Egyes fajok egyáltalán nem építenek fészket. Fészekaljuk egyetlen tojásból áll, melyet 10–11 heten keresztül költenek a szülők. Naponta helyet cserélnek a szülők és elmennek táplálkozni.

*

Reviczky Gyula:Virágok (százszorszépek)

*

*

*

Reviczky Gyula:Virágok

Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek, bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
Közönyt, álkedved egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.
Éltük rövid, de nyár van azalatt,
Míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:
Sóhaj, sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör nekik...

*

*

*