Sárközi György: Week-end

*

*

 Sárközi György: Week-end

Virágok közül visz a vonat, szagos füvek közül:
Mint falurosszára a pandurok, ugy néztek rám ismerve s idegenül.

Vöröspofáju, dühös pipacs, sarkantyus szarkaláb,
Szuronyos bogáncs és nyakig begombolkozott borvirág

Kisértek néma megvetéssel utamon - s összeszorult
Szivemben mint vadrózsabokor pirkadt föl édesen a mult.

Itt jártunk együtt, karcsu nyakad arany pihéit itt borzolta szám,
A hátizsákot itt bontottuk ki Isten asztalán,

Egymás karján itt szunditottunk - s tojáshéj, zsiros papiros,
Pipacs, szarkaláb, borvirág mind mosolygott, hogy mily csinos

A kedvesem s egy bókoló bokor ága fölémhajolt,
És csiklandozva megdicsért... Május, szerelem hónapja volt!

De most, hogy rosszkedvün s egyedül tiportam a füvet.
Elforditották a régi barátok tőlem kis szivüket,

Az ég is haragos-vörös lett, mint egy égő mező,
S könnyeit könnyeimhez keverte a szemező eső.

Ady Endre: Ha szeretlek…

*

 *

 Ady Endre: Ha szeretlek…

Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgota.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom ¬
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek . . . Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit! . . .
De mért ? . . . Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogit.
Ha ugy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt ¬
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyújtó pillanat! . . .

Balla Zsuzsanna: A másik csend

*

*

 Balla Zsuzsanna: A másik csend

Hangodba kapaszkodom.
Csendezünk és hallgatunk.
Máshol és nem ott vagyunk.
Az ott valahol van.
Az ott nem két külön itt.
Az ott megérkezés:
talán sövényben megbújó kertkapu,
talán hintaszék a kandalló előtt,
talán borostyánnal befutott falak,
talán tisztás, ahol lélegzik a fű,
talán akácillat az éjszakában,
talán homokba rajzolt házban
ünneplő, önfeledt pillanat,
ahol a lélegzetünk egymásba fúl,
s beszélni nem szabad.

*

Tüzes Bálint: Téli imádság

*

*

 Tüzes Bálint: Téli imádság

Uram te látod kezem üres
nincs benne semmi mi a másé
de marokkal szorítom
ígéreted a reményt

míg

arcomba vágja minden
jöttment légáram
szelekbe takarózó
és szárnyain utazó
kóbor pelyheit

Nádasdi Éva: Zsoltár

*

*

 Nádasdi Éva: Zsoltár

Tele van az élet jóval: kenyérrel, tisztával, sóval.
Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább létet.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak, hogy vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.
Félutamon szólok hozzád: közel legyél,
Istenország. Adjál, Uram – enyhet adni: ne kelljen így megfáradni
Földi létem jaj-siralmas: vagyok bárány, vagyok farkas.
Adjál, Uram, menedéket: félelmemül ne rakj fészket.
Fiókád – én – elesetten keresgéllek elveszetten.
Szép új napot kéne fonni, gyerekekről gondoskodni:
család, béke, galamb, alma, s cifraságom fogadalma:
néked, Uram, felajánlom sok álságos cifraságom.
Adjál nekem Uram – békét, add az ember menedékét;
segíts nekem, Uram, árván: vagyok félben a szivárvány;
Uram, hallgatlak a szélben, eme végső menedékben:
nem kell dohány, nem kell talmi, csak én tudjak irgalmazni;
vegyél el a terheimből, adjál többet terveimből;
társat kérek, menedéket: terveimben rakjál fészket;
Tudjak, Uram, úgy szeretni: vesztes ügyben nem elveszni:
ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem irgalmaztam:
bepanaszlom magam Néked: enyhítsd meg a vereséget:
segíts, Uram, úgy szeretni: emberek közt – ember lenni.

*

Kovács Anikó: Léleksimogató...

*

*

Kovács Anikó: Léleksimogató...

Hogyan lehetne ezt szavakba önteni, jaj ügyetlen vagyok, nem sikerül -
hogyan kell elmondani, hogy az élettel rég kibékültem
sőt haragban sem voltam itt belül?!

Bennem olyan fényes béke van hogyan is írjam ? -
mint mikor a pipacs lángolva lobban a forró augusztusban, a vonatablakból a
szemedbe robban a végtelen mezőn - a porban fény leng, fölezüstlik a csend;
úgy hallod, az isten hegedül...

vársz egy hangra, még tán hallod is: mint álmaid kútjába csobbanó kavics
oly mély és titokzatos minden, és akkor hirtelen, egyszerre megérted:
az életed egy hosszú-hosszú, folyamatos karácsony, benne mosolyog a meglepetés,
nem vártad, csak kaptad: varázsos, a puha szőnyegen elhalt a lépés,-
csend van körötted és benned, meg áldott, bíbor békesség...

Talán nem adta vissza jól a szó, talán nem is lehet ezt elmondani -
de te tudod, neked int csókot a vidék, és már nem késhet sokat a bizonyíték;
hisz mit szóljon az, ki fájni sem mer, míg te lépést tartasz a többiekkel,
lelked mint frissen vasalt nyári ing, szíved forró, nyitott és szelíd,
és benned minden puha, selymesen finom békesség.

Jó ez így...

Karácsonyi köszöntő

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok a blogom olvasóinak!

Hatos Márta: Karácsonyi gondolat

*

 Hatos Márta: Karácsonyi gondolat

Csengettyűk szólnak Karácsony estén,
Csillog ilyenkor az egész világ,
Szívekben ég láng, áldott szeretet
Halkan szóló harangok zengenek.

Ha még egyszer születnél erre a világra,
Te aki megjártad már a Golgotát,
Látnál itt a földön sok szenvedő embert
Kik nem ismernek semmilyen "csodát".

Adjál nekünk újra mindennapi áldást,
Égesd lelkünkbe a '' Hiszek egyet''
Ne tegyél sok csodát, csak még egyet:
Minden szívbe adj soha el nem múló

S z e r e t e t e t

Jézus jön közénk ezen az estén
Hogy beragyogja mindenki életét...
Jézus jön közénk ezen az estén
Nem tudva még, kikért áldozza vérét...

*

Ruder Jana: Könnyű esti dal

*

*

*

 Ruder Jana: Könnyű esti dal

Elcsendesedik a rét
kabátot terít a sötét
bagoly huhog a magasban
fázós kis levél lepottyan
csillag táncol hold dalára
sikló kúszik tó partjára
dombok közé köd hajol
s a lilaakác valahol
erős támaszba karol
vadgesztenyefa hallgat
nem szól a vadrózsa bokornak
a hársfának még kicsit susog
elbódít engem az illatod
becsukja kelyhét az encián
kakukk jelez az almafán
alszik a zaj - csendmosoly
pihen meg most az álmokon

*

Szeitz János: A lélekben foganjon a rend

*

*

*

  Szeitz János: A lélekben foganjon a rend


Meddő vágyak feszülnek bennünk
és makacs akarások.
Kitörni a ránk korhadt rendből,
s a természet szűzi önmagába
felszabadítani a szellemet
és a szerelmet.

Megtisztulni az egyszerűségben,
hogy értékük veszítsék
a sanda akarással
ránk kirótt törvények.

A Lélekben foganjon a rend,
önmagában szent parancsa
értelem és érzelmeknek.

*

*

Szeitz István: Tiszavirág

*

*

*

 Szeitz István: Tiszavirág

Ha lelked bársonyát hegyes tűkkel fejtették fel,
és megálmodott szavaidra a közöny műszere felel,
s ha kezed, lábad, szíved, májad
és a kiszikkadt szájad csak Őérte kiált,
de csak a falakról csöpögő emlékek járnak táncolni rád,
ha üres könyvet olvasol, mert elfogyott minden mese,
és nem segít a szerek bűvös ereje se,
ha forgó testedben lelked tiszavirág,
ne feledd, Isten gondol reád.

Ha a hóesésben a meleg ablakok mögé bújni vágysz,
de csak befagyott kapuk hideg vasára találsz,
ha puha szót akarsz kenyérért cserébe,
s hogy kedvesként jussál valakinek az eszébe,
de kövekre és szögekre fekszel le az éjjel,
s léted földre hullva szilánkokra térdel
tedd össze kezed, s nem ér a vád,
Isten majd gondol reád.

Mikor autó zaja veri fel az álmod,
és az első gondolat,
mint váltókon rázkódó vonat,
hogy többé nem találod,
mikor idegen vagy, mint egy folt a tiszta ingen,
ha véred hull, mert könnyed az már nincsen,
ha hazudsz, hogy a vágyadat fékezd,
és ma már remegve érnél a kezéhez,
és önmagad foglya vagy,
és körbe-körbe, mint ketrecbe falazott vad,
ó, hány percet él egy tiszavirág,
mondd, Isten, ugye néha, néha gondolsz reám?

*

 *

Lászlóffy Aladár: Meg fog történni a délután

*

 *

Lászlóffy Aladár: Meg fog történni a délután

Miért sietsz? Csak ennyi
egy nap, de ennyi egy nap.
Milyen nagy, milyen nagy egyetlen
sosemmúló nap. A munka az én
egyetlen várakozásom. Várok.
Meg fog történni a mai nap is.
Talán elalszom valahogy, önmagamtól is
külön szakadok valahány nappalra -
éjszakára. Csak ennyi,
de ennyi mindig egy nap.
S ez a türelmetlenség: már égő
cigaretta, melyhez mégegyszer
tüzet tartanék. Ó, mennyi út
áll még előttem addig, hány óra,
mennyi vonat, és mennyi utána,
hogy végre valami örökre
eszméletvesztő végeredményben
megpihenjek. Szép út
a semmiig, ahol időnként
te vagy.

Kovács Anikó: Erőtlen, fáradt vers

*

*

*

 Kovács Anikó: Erőtlen, fáradt vers

Ma különösképp emésztő a félelem bennem,
érzem, elhallgatnak lelkemben végleg a dalok,
úgy lehet, tán pokolra kellene értük mennem,
de nincsen erő, - többé már nem harcolhatok.

Ma szépia-barna a gondolat már kora reggel,
fojt, veszejt, nem enged el a gonosz pillanat,
az aggodalom, mint tavaszi ár, úgy lepett el:
én tehetetlen fekszem mélyen alatta, hanyatt.

Ma csak fájón hallgatok a katatón csendben,
széttörött minden szó, nincsenek káprázatok,
magamnak csupán hamuszín árnyéka lettem,
s ha volt is dal, mind velem jön, ha meghalok.

*

Kovács András: Kicsi ajándék

*

*

*

 Kovács András: Kicsi ajándék

Ránk rakódik a hétköznapok
piszkos, fáradt korma,
lelkünk ablakait belepi a por,
kincset érő a mélységekből
előbányászott mosoly. 

*

*

Bródy János - Ha én rózsa volnék...

*

*

*

Komáromi János: Közös már

*

*

*

 Komáromi János: Közös már

mikor vörös csíkokat fest az égre
a bársonyujjú alkonyat
és édes, kéjes csók hívogat
akkor, mint a bokrok mélyén
megbúvó madarak
egymáshoz simul a testünk
lélekben felmelegszünk
mert ebben a hideg világban
lassul a mozdulat
és alig ver már a szív
most vérkörein egymásba omolnak
és izzón kivirulnak a
lázba borult artériák

mikor partra futó hullámokon
táncol a sárga-léptű napsugár
és magadba-záró ölelésed rám talál
akkor, mint a hegyek bújnak
a mélyben össze
úgy tűnik egymásba
külön valónk
mert ebben a
tűzzel pusztító világban
még él a szerelem

most lélegzetünk összekeveredik
és egymás szavait mondjuk
közös a nyelv
az ajak
közös a kéz
a mozdulat
közös a létezés
és örökké közös már a halál
ami minden ölelésben rám talál

*

*

Kovács Daniela: Bújj ide közel

*

*

*

 Kovács Daniela: Bújj ide közel

 

Az ostromló hullámokba fuldoklik a múlt
szél-csendben születik a biztató jelen
a kínzó fájdalomtól hervadásnak indult
csak eléd kitárt mezítelen lelkem...

Ha bánatot adsz, reményeket is küldj
hogy mindhalálig megmaradj nekem
s majd lemállik lelkemről a kín
ha finom-selyem szavad magadhoz emel.
Hadd simítsalak ajkam melegéhez
hozzád igazodjak az idő fonalán
bújj ide közel riadt szívemhez
ha jöttödet érzi, megnyugszik talán...

*

*