Szabó T. Anna: Lenni a mindent

*

*

*

 Szabó T. Anna: Lenni a mindent


Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
           Telítődöm a tűzzel: lebegek.
           Magamban hordom saját egemet.

*

 *

Szamosvári Ágnes: Impressziók

*

 *

 Szamosvári Ágnes: Impressziók

Virágok csend zuhogó illatár
és körben minden derűsen nyugodt
a fák magasra nyúlnak ágaikkal
elérni akarják a tegnapot

békés táj virágzik orgonám is
illata bódít körbevesz remeg
arcom érinti leveleknek foltja
zöld leveleknek finom foltjai

tapintható az élet - fölragyog!
apró virágot morzsolgat kezem
és feloldódik gyermekfűnyi csöndben
határtalanra tágult életem.

*

Tuba Szunyog Zsuzsa: A vándor dala

*

*

*

 Tuba Szunyog Zsuzsa: A vándor dala

Nincs maradásom, se menekülésem
mezőkön át futtat örök vándor-létem
tarisznyámban szépség, a karomban bánat
velük sodrom félre a rám csapódó ágat

Mellettem rohannak kukoricaföldek
az arcomat mossák láthatatlan könnyek
suttogásom belevész a fákba
alkonyt repít a madár csattogó szárnya

Nincs maradásom, se menekülésem
otthonról jövök
estére haza kell érnem.

*

*

 

Kamarás Klára: Madárnyelven

*

*

*

 Kamarás Klára: Madárnyelven

Ha van barátod, ki melletted áll,
hogy megteremthesd ékes, szép világod,
becsüld meg, mert ma kincs egy jó barát!
Ne szedj úton-útfélen új virágot!

Ki mindig dícsér, bókol többet árt ám,
mint az ki rádszól, s őszintén beszél.
Tudom, nehéz tükörbe nézni, mégse várjad,
hogy jó hírt suttog minden csalfa szél.

Nehéz a szívem s vége már a dalnak.
Kik együtt éltek, nem mind együtt halnak.
A madár énekét megértheted.

Ki madárnyelven nem tud, lelke rajta,
az egyik jobbra megy, a másik balra.
Magának árt, kit óvni nem lehet.

*

Slyízs István: A szél

*

 *

 Slyízs István: A szél

Szomorú a szél, mert nem simogathat
Szomorú a szél, mert nem viszi illatod
Szomorú a szél, mert nem búvik hajadba
Szomorú a szél, mert nem hallja a hangod.

Szomorú a szél, mert nem tudja hol vagy
Kereng, tekereg, jajongva keresgél
Hiába.
Nem talál. Nem vagy.
Elmentél.

Elküldöm szelet, hozza vissza bőröd
Hozza vissza hangod, bánatod, örömöd
Elküldöm a szelet, hozza illatodat
Hozza vissza hajad, magadat, magadat

Akkor kivirul a virág
Akkor kivirul a világ
Akkor kivirulok én is
Akkor kivirul a szél is

Már nem szomorú a szél, bőröd simogatja
Borzolja hajadat, érzi illatodat,
Hallja édes hangod, és kacag, és kacag
Veled, s velem kacag

*

Serfőző Simon: Szegődöm

*

 *

 Serfőző Simon: Szegődöm


Szegődöm kódorgó füstnek.
Magányos porszemnek akár.
Magasban rebbenet lélek:
leszek messze járó madár.

Csak föl, el innen, hol minden
erő hanyatlik a földre.
Kezdek más, újult életet.
Szélnek leszek könnyű röpte.

Süvít a huzat utánam,
merről eltűnök örökre.
Szétdúlt vackom hagyom hátra.
Károghat az ég fölötte.

*

 *

Tóth János: Virágkönny

*

*

 *

 Tóth János: Virágkönny

Préselt virág
lapokba zárt könnye,
mely rejtőzik a holt
szirmok alatt,
szinte semmivé lett
gyöngye,
akár a költő s a leírt
gondolat.

*

*

Boda Magdolna: haza

*

*

*

 Boda Magdolna: haza

Mindegy hogy hol vagyok
csak lehessek
valahol
valahol otthon
valahol nagyon
kérdezzék meg néha hogy
hogy vagyok
vagy come stai
vagy how are you
mindegy
csak valakit érdekeljen
a válaszom
s legyen szava
ha esetleg nem jól
Hogy most ez itt
vagy ott?
jövök megyek
kondenzcsík az égen
vonalak onnan ide és vissza
és srégen
hazától haza
madár keresi így az ágat
hogy kedvét lelvén
ringatózzék rajta

*

*

Őri István: Rejtőzködés

*

*

*

 Őri István: Rejtőzködés

Rejts magad a napsugárba
és fény leszel
rejtőzz el a föld porába
és bársony leszel
bújj virág szirmába
pillangó álmába
és boldog leszel

*

 *

Kamarás Klára: Négyszemközt

*

*

*

 Kamarás Klára: Négyszemközt

Tudod... Az élet így is, úgy is...
Ki ne mondd...!
Csak szép legyen az út,
és mind bolond,
aki előre kesereg,
s azt várja, mikor jön a förgeteg...
mely végleg elsodor...
Most kimondom: temet.
Múlttá tesz minden küzdést, életet.
Megyünk... Megyünk a közös cél felé,
virágok, hantok, koszorúk közé...
Addig talán még lesz néhány tavasz
másnak... s nekünk is, majdnem az.
Ezer göröngyben
botlik meg a láb,
de a kék madár dalol valahol...
Te hallod még?

" - Tovább! Tovább!"
Remény? Hát persze:
Mindig van remény,
míg tart az út,
pedig végül mindenki odajut...
tudjuk, hogy nem számít hova
visz el a szentmihály-lova...
csak míg a saját lábunkon megyünk,
addig fontos: "hogyan?".
Botladozunk és vándorlunk tovább
egy kicsit sírva, kicsit boldogan...

*

*

Koosán Ildikó: Ajándék

*

*

 *

Koosán Ildikó: Ajándék

Küldök ma egy szál rózsaágat,
ez a szeretet és remény.
Esőcsepp gyöngyök szárítkoznak
dús zöldek levél-melegén.

Szirmok színei muzsikálnak,
szépsége mint a költemény...
Nem jó születni rózsaágnak,
letörik, s elhervad szegény!

*

 *

Emily Dickinson: Tollas kis jószág a "remény"

*

*

 *

 Emily Dickinson: Tollas kis jószág a "remény"

Tollas kis jószág a "remény",
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el,

S legjobban orkánban hallani:
S ugyan ádáz vihar,
Mit túl nem zeng e sokakat
Melengető madár.

Fagyos földön hallgattam őt
És távol tengeren,
De tőlem morzsát sose kért
Végínségébe sem.

(Tótfalusi István fordítása)

*

*

Jószay Magdolna: Mégis

*

*

*

 Jószay Magdolna: Mégis

A vihar hullámai
elszelídültek,
a horizont egyenes...
nem tudom, gondolsz-e
rám, kedves...
pár hét vagy hónap
aránylik a végtelenhez,
mint egy szál virág
egy egész tündérkerthez.
Nem is lényeges.
Mégis hiszem,
a tündérkönnyek
akkor is élnek,
ha már emberivé
égette az élet.

*

*