Bényei József: Végrendelet
A világot úgy is ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakára lőni,
ösvényeket indákkal beszőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyáz minden virágtalan sirra,
vigyáz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelid álmot a szemére.
Tanulj könyvet, sebet, jajt szeretni:
Valakinek embernek kell lenni.
*A világot úgy is ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakára lőni,
ösvényeket indákkal beszőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyáz minden virágtalan sirra,
vigyáz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelid álmot a szemére.
Tanulj könyvet, sebet, jajt szeretni:
Valakinek embernek kell lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése