Baranyi Ferenc: A vágy villamosa
Zötyögünk rég a hosszú pályán
egyszál-sokan s tömeges-árván,
külön-külön az egy-irányban,
egyenként a közös magányban,
ott az út vége, ahol kezdjük,
mindig egyszerre - és sosem együtt.
Aztán majd egy kopott remízben
vakvágányra állít az isten
s a csilingelést rozsda rejti.
De mégsem, ott sem száll ki senki.
Zötyögünk rég a hosszú pályán
egyszál-sokan s tömeges-árván,
külön-külön az egy-irányban,
egyenként a közös magányban,
ott az út vége, ahol kezdjük,
mindig egyszerre - és sosem együtt.
Aztán majd egy kopott remízben
vakvágányra állít az isten
s a csilingelést rozsda rejti.
De mégsem, ott sem száll ki senki.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése