Komáromi János:Álmok szonettje

*

*

 Komáromi János:Álmok szonettje

Lesznek még könnyező éjszakáimon
ölelő, izmot ernyesztő álmaim?
Lesz még a fekete csendben nyugalom
ami elfedi őrjítő vágyaim?

Mikor jön már fátyolfényű hajnalom?
Mikor hullanak le tűz csillagaim?
Mikor nem üvöltöm többé: Akarom!
Mikor fúlnak csendbe végleg dalaim?

Ha átölelsz vágyaim visszatérnek,
könnyeim szelídülnek nyugalommá.
A hajnal sugarai átölelnek,

üvöltésem elsimul halk dallammá.
Mikor ölelsz kétségeim eltűnnek
és kínjaim válnak boldog álommá.

Barnaky Miklós:Megérte

*

*

 Barnaky Miklós: Megérte

egymásnak csapódó sorsunk

mindkettőnk életéből elvett,
s hozzáadott valamit,
s most magányba félrehúzódva
várjuk,
hogy begyógyuljon a seb

Mégis megérte !

Hatos Márta: Sorsom

*

 *

 Hatos Márta: Sorsom

Kezedre hulltam kis levélként,
Melyet letéptek zord viharok,
Engedd, hogy megpihenjek nálad!
Pihenni, pihenni akarok.

De jó érezni kezed melegét...
Ne küldj el még a futó széllel,
Egy szót sem szólok, csendes leszek,
Mint a csillagtalan éjjel.

Panasz, sóhaj nem száll ajkamról,
Halk szavakkal sem zavarlak én;
Könny, bánat már elmaradt tőlem
Éjbevesző rónák peremén.

Minden megfakult, színtelen lett.
Régi hangot sehol sem lelek,
De most jó megpihenni nálad,
Mielőtt újra útra kelek.

Mert az a sorsom, hogy menni kell.
De most még pihenni akarok.
Aztán... küldj a száguldó széllel...
És engedd, tépjenek a viharok.

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

*

*

 Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Fecske Csaba : Félálom

*

*

Fecske Csaba : Félálom

Az éjszakai hangok zátonyát
a csönd szelíden körbefolyja,
az álom gázlóin most lábol át,
ki minden fényedet kioltja,

akit vendégül lát az álmodó.
Ez az emlékezésszerű lét,
mint tó vizén a körre kört rovó
hattyú tollán holdfény szórt ködét

csillantja meg egy más tér fényeit,
ahonnét az üzenet érkezik,
bár nem tudod, mi az üzenet.

Nem tudhatod, kiért nyúl kezed,
talán belőled ő egy kis darab,
amit melegével most visszaad.

*

Kiss Anett: A remény

*

*

 Kiss Anett: A remény

Van mikor szomorú vagy és vidám,
és sírni tudnál egy hosszú éjszakán.
De a napok egyre csak telnek,
téged pedig csakis a remény éltet.
Ekkor magukkal ragadnak a szenvedélyek,
és bánatodban csak ezekben reménykedsz.
De rájössz te majd arra idővel,
hogy ostobaságokat követsz el.
És talán akkor már késő lesz a bánat,
hisz a tested-lelked teljesen elfárad.
Egyszer csak kiszárad úgy, mint egy patak,
de a remény örökkön-örökké veled marad!

-

Tornay András: Mindenki törékeny,...

*

 Tornay András: Mindenki törékeny,...

Mindenki törékeny, de mindenki világít,
Mindenki fázik, de mindenki melegít,
Mindenki fél, de mindenki vigasztal,
Mindenki búcsúzik, de mindenki marasztal.

És minden lépésnek és súrlódásnak értelme és nyoma van,
És minden kérdésnek és minden csendnek titkos oka van,
Ugyanaz az érintés ölel magához és mar beléd sebeket,
Ugyanaz a van és ugyanaz a nincs és mindkettő a szeretet.