Komáromi János:Álmok szonettje
Lesznek még könnyező éjszakáimon
ölelő, izmot ernyesztő álmaim?
Lesz még a fekete csendben nyugalom
ami elfedi őrjítő vágyaim?
Mikor jön már fátyolfényű hajnalom?
Mikor hullanak le tűz csillagaim?
Mikor nem üvöltöm többé: Akarom!
Mikor fúlnak csendbe végleg dalaim?
Ha átölelsz vágyaim visszatérnek,
könnyeim szelídülnek nyugalommá.
A hajnal sugarai átölelnek,
üvöltésem elsimul halk dallammá.
Mikor ölelsz kétségeim eltűnnek
és kínjaim válnak boldog álommá.
Lesznek még könnyező éjszakáimon
ölelő, izmot ernyesztő álmaim?
Lesz még a fekete csendben nyugalom
ami elfedi őrjítő vágyaim?
Mikor jön már fátyolfényű hajnalom?
Mikor hullanak le tűz csillagaim?
Mikor nem üvöltöm többé: Akarom!
Mikor fúlnak csendbe végleg dalaim?
Ha átölelsz vágyaim visszatérnek,
könnyeim szelídülnek nyugalommá.
A hajnal sugarai átölelnek,
üvöltésem elsimul halk dallammá.
Mikor ölelsz kétségeim eltűnnek
és kínjaim válnak boldog álommá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése