Kerekes László: Vágyvers

*

*

*

Kerekes László: Vágyvers

 Legyek tüzes nap, ha fázol.
Útjelző, ha tétovázol,
 Legyek felhő, mely eltakar,
 Ha világ sokat akar…

Legyek a föld, melyre könnyed
Hullajtod, ha most úgy könnyebb…
Legyek hang, melyet kiejthetsz
Holdas éjjen elrejthetsz…

Legyek álmod, és megfejthetsz
Legyek rózsa, és szerethetsz
Legyek az út, és elviszlek
Legyél igaz, és elhiszlek…

*

*

Váci Mihály: Két Szárny

*

*

 *

Váci Mihály: Két Szárny

Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.

*

*

Lovas Éva: Néhány szál virág a lelkednek,...

*

*

*

Lovas Éva: Néhány szál virág a lelkednek,...

...Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Oly tiszták e virágok
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén,
az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a Fény teheti,
Az égről leereszkedik Hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.

*

*

Kosztolányi Dezső: A húgomat a bánat eljegyezte

*

*

*

Kosztolányi Dezső: A húgomat a bánat eljegyezte


A húgomat a bánat eljegyezte,
és most csak ül, szelíden, csöndben ül
virágai közt, mindig egyedül.
Ő is virág. Hervadt virág a lelke.
A húgomat a bánat eljegyezte.

Az ablakunk mellett csak vár szegény,
a szenvedés hajol szíve fölé,
s ha rózsa nyílik ki, nem az övé.

Csöndes, komoly hajfürtje a fején
szegényesen búsong - fakulva s árván -
mint holt leányé, a koporsópárnán.

És néz. Szelíden, békült, tiszta szemmel.
Zokogni nem tud és nevetni nem mer.
De, hogyha nem lát a szobába senkit,
és elmotoz, vagy ó szekrényeket nyit,
siratja bús, koszorútlan fejét,
és hogyha körülömli a setét,
a könnye vén csipkék közt hulldogál,
s a szíve, jaj, mint megrepedt pohár -
gyémántpohár - babonásan csilingel,
mert valaki játszott e tiszta szívvel,
széttörte, s most olyan a sóhaja,
hogy néha, ha az én szobámba téved,
rémült imákat suttogok az éjnek
s nem alszom el az éjszaka.

Ő meg csak nézi, hogy a kert alatt
hogy éled újra szüntelen a nap -
bús, sárga nap - s hogy száll a lomha este.

És vár.
Mivel a bánat eljegyezte.

*

*

Leleszi Balázs Károly: Vágyakozni

*

*

 *

Leleszi Balázs Károly: Vágyakozni

Vágyakozni arra,
ami elérhetetlen.
Ilyen lehet
a madarak
vágyakozása a végtelen után.
Visszafordíthatatlan
immár az útirány
- most minden mosolyod
lég közepébe ránt.

*

*

Tornai József: Nézem a jázminszirmokat

*

*

*

Tornai József: Nézem a jázminszirmokat

Most, hogy már tudom: minden
szétszakad
ezen a világon,
nézem a fehéren
lihegő jázminszirmokat.
Először a gyerekkori
homokdombokat hordták el
a gépek,
aztán beteg lett
s meghalt anyám.
Utoljára az isten
hallgatott el.
Nézem a fehéren lihegő
jázminszirmokat. 

*

*

Cseh Katalin: Csöndvirág

*

*

*

Cseh Katalin: Csöndvirág

Minden virágot az illatáról
ismerek fel és tapintásról:
a rózsa, mint a bársony,
a tulipán fordított harang,
a napraforgó hatalmas tányér,
a kardvirág csupa harag,
a nárcisz, a liliom, oroszlánszáj,
azt mondják, gyönyörű mind,
de lelkemben egy másik virág
nyílik, meghitt csöndben virít.

Ez a virág a csöndvirág:
sokszirmú, bokrosan nő,
minden vágyat meg álmot
szépen és lassan besző.
Csöndvirág, illata nincsen,
olykor öntözgeti Isten,
csakis a vakok láthatják,
ők őrzik fenséges titkát.

*

*