Weöres Sándor: Tündérszerelem

*

*

Weöres Sándor: Tündérszerelem

Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,
sások éle összevagdalt,
bocsáss be, bocsáss be!
Ott a felhő puha ágya,
selyem holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.

Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,
kopár égen meddő szívemtől perzselődtem,
mégis fáztak a virágok,
bocsáss be, bocsáss be!
Ott a felhő puha ágya,
bársony holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.

Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,
fakó vízben merev-szemű halakat láttam,
s fáradt bivalyt bámulni a hídról,
bocsáss be, bocsáss be!
Legyél újra kezem árnya,
legyél újra szemem lángja,
ne gyere az én szobámba.

Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,
bocsáss be, bocsáss be!

*

Erdős Olga: Csak

*

*

Erdős Olga: Csak  

csak lángolva, csak égve
csak apró darabokra tépve
csak pokolra hullva
csak fáklyává gyúlva
csak megrágva-kiköpve
csak ágylábhoz kikötve
csak boldogan lebegve
csak világot feledve
csak sírva is nevetve
csak sírba is temetve
csak csókokat rabolva
csak veszetten vadulva
csak könnyedén, csak játszva
csak hevülten is fázva
csak sosem megpihenve
csak mindig messze menve
csak mindörökké élve
csak együtt sosem félve
csak így éljünk, ha mered:
csak egy tét van: az életed!

*

Gyurkovics Tibor: Hajnal

*

*

 Gyurkovics Tibor: Hajnal

A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy sisakot
karját kinyújtva a tájba
mint hajnali fáklya, lobog.

Lesem, idejössz, ideérsz-e
a fák közt? Rajz a vízen
cikázik az árnya, a lépte
hogy sajdul és fáj a szivem!

Ne siess, ne siess, de szeretlek!
Tudod-e, hova érsz, te leány?
Itt zúgnak estente a vermek
itt hullik a fűzfa reám.

A sípjaim is szomorúak
az ünneplőm fekete
ősszel madarak raja krúgat
és csontos a férfi keze.

Csak a fejsze villog a vállon
a melledet hó födi el
és nappal oly nagy a magányom
hogy estére nem bírom el.

Gyere már, gyere már, ideérsz-e?
Sugaras kicsi énekesem
kapaszkodj nyírfa-levélbe
azon érsz ide szélsebesen!

Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd
Tiéd a sóm, kanalam
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rád adjam, ami van.

Rád adjam ruhául a tájat
s a bíbor nagy hegyeket
el kell, hogy bírja a vállad
mindent, amit szeretek.

Örökké hordjad a házam
csiga fel, csiga le, ez az út
és én adok Néked majd három szívet
falevél-alakút!

Szeretlek, jobban a szélnél
mi öleli hosszan a fát
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.

*

Bella István: Fény fut át

*

*

 Bella István: Fény fut át

Mióta szeretlek, ég az ég,
és föld a föld, és fű a fű.
Mióta szeretlek, csak az ég
bennem, mi benned gyönyörű.

Mióta szeretlek, Te vagyok.
Arcod arcom. Kezed kezem.
Magamra mint feltámadott
mozdulatra emlékezem.

Mozgásodban: be ismerős!
Ki is? Testvér? Barát? Rokon?
...Ahogy nyarakban hull az ősz,
fény fut át a hulló havon.

*

Kovács Daniela: Találkozni vágyom...

*

*

 Kovács Daniela: Találkozni vágyom...

Fáradtan tollászkodik a szürke alkonyat
a tél illatú csendbe nyugovóra tér
csodás emlékeknek viselem gondjukat
harcol a jelen a múló percekért…
Sötétben inog a hold ragyogása
a bőbeszédű szél regényeket mesél
az alvó kertek fölött az idő suttogása
a jövővel alkudva, életet remél.
Könny nélkül zokog az égi hatalom
fonódni kíván a titokzatos éjjel
mélységek felé lendít az álmom
találkozni vágyom az elmúlt szenvedéllyel...

*

Csernák Endre: Szerelemlitánia

*

*

 Csernák Endre: Szerelemlitánia

Ha eljön az álomba ringató este
rád gondolok
ha a nyári ég kékjéről álmodozom
rád gondolok
ha női ölelés melegére vágyom
rád gondolok
ha fejem kedvesem ölében megpihenne
rád gondolok
rád gondolok,
amikor azt mondom; jó a csók
rád gondolok
amikor azt mondom; szép a nyár
rád gondolok
amikor kísértenek női szájak
rád gondolok
amikor kísértenek gyönyörű vágyak.

Rád gondolok,
amikor jóra gondolok
rád gondolok,
amikor szépre gondolok,
rád gondolok
ha szerelemre gondolok
rád gondolok - rád gondolok...

Ámen.

*

Tóth Edit Magdolna: Lélek-cseppek

*

*

  Tóth Edit Magdolna: Lélek-cseppek

Múlt és jövő
közepében
pergő Idő
szentélyében
Száguld a lét
illan a perc
Izzó sóhaj
Édent felejt

Álmoknak
szárnya
körbekerít
Játszódó
szikrája
tündén hevít…
Csak lángolnak és
lángot szítnak,
Gyertyafényben
oltárt gyújtnak…

Hisz oly édes a
fényt megélni
Nap sugarán
Átvillanni…
Szívük vágyát
körbeszőve
Írisz tükrén
andalogni…

… s kéklő szellő
lágy uszályán
tó fodrában
megcsillanni