Ladányi Mihály:Szerelemből

*

*

 Ladányi Mihály: Szerelemből

Szerelemből a szerelembe
akárcsak jobb hazát keresve
akárcsak kenyeret keresve
szerelemből a szerelembe

Megy az ember lefelé lassan
mintha egy liliom-lugasban
árván és fogat csikorgatva
egyedülből a magányosba

*

 

Tornay András: A fa határozza meg...

*

*

 Tornay András: A fa határozza meg...


A fa határozza meg a gyümölcsöt,
vagy a gyümölcs a fát?
Az Isten nélküli mővészet
gyökereiben gonosz, céltalan
és semmitmondóan üres
és mindentmondóan önző és hamu.

*

Gámentzy Eduárd: Tavasz nélküled

*

*

 Gámentzy Eduárd: Tavasz nélküled

Friss hajnali ébredés,
Puha szellőrezdülés,
Virágillat, madár ének,
- Téged köszönt,... téged éltet!
Minden hangja érted szól!
- Azért hallod ... valahol?

*

Tóth Árpád: Életem fölött...

*

 Tóth Árpád: Életem fölött...

Életem fölött, a messzeségben,
Emléked ragyog, mint alkonyi égen
Az arany ormok -
Megnövekedve a szomorú télben,
S az eget is, mely még rámborul kéken,
Vállaidon te hordod.
Már völgyben járok, itt sok a bozót,
A tüske, dudva és más kínozók,
Léptem, te bátor,
Nincs új orom...

*

Nagy István Attila: Szimfónia

*

*

 Nagy István Attila: Szimfónia

Hiányoztál.
Mindenütt kerestelek.
A fák mögött, a felhők haragjában.
A szemlehunyás ólmos fáradtsága
eltakart.
Pedig milyen jó lett volna,
ha a hangodba burkolózom,
s megtelik zenével a lelkem,
szimfónia zeng, ha rád
gondolok.

 

*

Bognár Barnabás: Ha mosolyt hozok...

*

*

 Bognár Barnabás: Ha mosolyt hozok...


Ha mosolyt hozok a könnyek helyett, így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet, így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg, így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg, így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled, így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet, így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet, így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet, így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet, így maradjak meg neked.

*

Zsefy Zsanett: könnyem

*

*

 Zsefy Zsanett: könnyem


csak pára az mi
arcomra csapódott
nyáresti cseppnyi
neonfény-izzadtság
vagy holdkaréjból
higanygömb gurult le
mi elillan majd
mielőtt bármit árt

csak pókfonál mit
rezdít érintése
szét nem szakítja
hisz alig látható
neked se fájjon
mikor könnynek nézed
mert nem miattad
de érted sírni jó

*