Lucskai Vincze: Ha színekre tépném
Ha színekre tépném szét a szivárványt,
és ölelném egyenként magamra,
szálakra a kaszált fűnek illatát,
mi maradna belőled titokban?
Szótétlen fogadnád-e ajkam, mohó
ujjbegyem, ha szilajon kelne
szirmaidon táncra, kábult-zavartan,
s vágyaimon napfény sisteregne?
Tudd, ha részekre is hullna a világ,
csak téged raknálak ki belőle,
mint patakot ha zúgni akar tovább,
csobbanva szét, cseppekre előtte.
Lesz, hogy nem leszek, hamvaimmal engedd,
koptatni simára zord emlékemet.
Ha színekre tépném szét a szivárványt,
és ölelném egyenként magamra,
szálakra a kaszált fűnek illatát,
mi maradna belőled titokban?
Szótétlen fogadnád-e ajkam, mohó
ujjbegyem, ha szilajon kelne
szirmaidon táncra, kábult-zavartan,
s vágyaimon napfény sisteregne?
Tudd, ha részekre is hullna a világ,
csak téged raknálak ki belőle,
mint patakot ha zúgni akar tovább,
csobbanva szét, cseppekre előtte.
Lesz, hogy nem leszek, hamvaimmal engedd,
koptatni simára zord emlékemet.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése