Kun Magdolna: Kék üzenet
Ne vedd álmait a szálló kékmadárnak,
s ne kergesd félelmeddel, ha közeledbe száll,
mert a madár érző lelke olyan sérülékeny,
ha kalitkába zárnád, nem bírná soká.
Távolról figyeld, ahogy átszeli a tengert,
és a magas sziklaparton hűségesen vár,
mindaddig a percig, míg színt játszik az alkony,
s virágágyán átlibeg a kékes holdsugár.
A kékmadarat mindig árnyékával öleld,
ne szorítsd össze tárulkozó szárnyát,
mert ha túl szorosnak érzi fojtó simításod,
sosem vonhatsz köré marasztaló áldást.
S ha elrepül a kékmadár, nem jön többé vissza,
hiába várjuk napestig kitárt karjainkkal,
csak a szél zúgását halljuk a messzi távolból,
mely bús hangját csendíti könnyes áhítattal.
Ne vedd álmait a szálló kékmadárnak,
s ne kergesd félelmeddel, ha közeledbe száll,
mert a madár érző lelke olyan sérülékeny,
ha kalitkába zárnád, nem bírná soká.
Távolról figyeld, ahogy átszeli a tengert,
és a magas sziklaparton hűségesen vár,
mindaddig a percig, míg színt játszik az alkony,
s virágágyán átlibeg a kékes holdsugár.
A kékmadarat mindig árnyékával öleld,
ne szorítsd össze tárulkozó szárnyát,
mert ha túl szorosnak érzi fojtó simításod,
sosem vonhatsz köré marasztaló áldást.
S ha elrepül a kékmadár, nem jön többé vissza,
hiába várjuk napestig kitárt karjainkkal,
csak a szél zúgását halljuk a messzi távolból,
mely bús hangját csendíti könnyes áhítattal.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése