Válóczy Szilvia:Maradok

*

*

*

 Válóczy Szilvia: Maradok

Kell, hogy megnyugodjon a lélek,
kell még néhány
egyszerű ének,
hogy mosoly hagyja el arcodat.
s vágyakba rejtett karcolat
legyen minden régi emlék,
de még, ha nagyon is mennék,
maradok. 

*

*

Gárdonyi Géza: Gyöngyvirág

*

 *

Gárdonyi Géza: Gyöngyvirág

Új fű a földön; a fán is új lomb: patyolatosan gyönge halványzöld levelek.
A napsugár úgy száll által a lombokon, mint az öntöző-kannából a
kertész vize. Isteni csöndesség. Mintha nappali alvásba merült volna az
erdő.

És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt, amely a bokrok
árnyékába rejtőzve valami csodásan finom és édes illatot lehel.

Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével. A gyöngyvirág, a rejtelmes kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.

Minden más virág a föld gyermeke. Ez az egy mintha finomabb volna.
Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna, tán valami
szellemvilágé, amelynek papja nincsen s amelyről eddig tudomány nem
beszélt.

Minden más virág kitárja a szépségét és az égbe néz. Egyik a napot
imádja, a másik a holdat, a csillagokat. Ez az egy a bokrok csöndes
árnyékába rejtőzik és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol, mint
az imádkozó menyasszony...

(részlet)

Salamon Dóra: Vagyok

*

*

*

 

Salamon Dóra: Vagyok

Ablak vagyok
Lehúzott redőnyöm résein figyelem a világot
Tétova mozdulattal igazgatom a lelkemet takaró
Földig érő függönyömet, melybe fájdalmat szőtt a múlt

Padló vagyok
Inogva jár rajtam a megálmodott jövő
S megroppanok féktelen vágyaim súlya alatt

Ajtó vagyok
Szélesre tárva lépek ki önmagamból
Engedve, hogy éles késsel reményt hasítson belém a fény

Vagyok
És most itt állok életem tornácán
Viharos szél tépázza szívemet
Kinyújtott kezem fejére esőcseppeket sír a jelen

*

*

Válóczy Szilvia: Kettőnk fénye

*

*

*

Válóczy Szilvia: Kettőnk fénye

Hiányom sose törje ketté
Lelked féltett álmait,
Úgy is szeretetté omlik
Minden kimondott szó,
Mely értünk születik
Egymás szelíd ajkairól.

Sose törjön ketté, a bánat,
Mi szíved sanyargatja?
Nappal is, éjjel is veled vagyok!
Ott őrzöm valóságodban a fényt,
Kettőnk fényét:
Az ártatlan szerelmet.

*

Kiss Tamás: Ha elmennék

*

*

*

 Kiss Tamás: Ha elmennék

Ha szívem már nem dobbanna többé
És arcom fagyna szomorú röggé
Mint fázós vízcsepp házam ereszén
Úgy fáznál nagyon szívem melegén.

Ha ajkam nem szólna többé hozzád
Néma szavaim karjukba fonnák
Elmúlt életem összes örömét
És neked adnám minden gyönyörét.

*

*

Mahatma Gandhi: Megérteni egymást

*

 *

Mahatma Gandhi: Megérteni egymást

 "Örömben, szenvedésben,
Segíteni, ha csak egy szóval,
egy gondolattal is,
Nagyobb művészet,
mint végig barangolni
a világot, vagy
gazdagnak lenni és
szórni a pénzt."

*

Scheffer János: Hogy lehet?

*

*

*

*

 Scheffer János: Hogy lehet?

Hogy lehet a vízesést lelassítani,
Zúgó, hömpölygő folyót megállítani,
Hogy lehet a lavínának ellenállni,
A gördülő sziklákat alátámasztani?

Hogy lehet a növő virágot földbe nyomni,
Megbolydult méhkast kaptárba visszahozni,
Hogy lehet a szilaj ménest lefékezni,
Éj-csillagok fényét elsötétíteni?

Hogy lehet forró szerelmet visszafogni,
Fel-feltörő érzéseket tompítani,
A szerelmes szívnek ésszel parancsolni,
Közelség helyett a távolt választani?

Hogy lehet?

*

*

Fodor Ákos: Társasélet

*

*

*

 Fodor Ákos: Társasélet


fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál

*

*

Weöres Sándor: Adagio

*

*

*

 Weöres Sándor: Adagio

Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü kelyhe becsukódik,
bugyrot cipel a nénike,
édesem messzire ment.
Megkérdezzem a nénikétől:
hova ment az édesem, hova ment?
Csak a vadlibák láthatják meg őt -
csak a gyermekláncfü szólhatna róla.
A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
Multkor a kertembe egy fiu jött,
gyümölcsöt hozott a kosarában.
Kék ruhában jött, mint a napsugár,
kék ruhád eszembe jutott.
Csupasz volt a nyaka íve...
mosolygott... nézett hosszasan...
Gyümölcsöt hozott. Mind fanyar volt,
a madaraktól kérdezd, hova lett.
A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
De rég nem láttam két szemedet!
s hogy fölébredtem egyszer éjjel,
a bokorról két mérges bogyó
bámult rám, sötét a sötétből.
De boldog voltam én veled!
s egy kövér ember jött szembe az uton,
bő volt nekem a köpenye,
bő volt neki a bánatom.

A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

*

 *

*

 *

 Szabolcsi Zsóka: Néha...

mint útszélen nőtt
bánatvirágok álma
mélykék nyarakon

mint pókhálóba
szőtt mosolyok vigasza
barna őszutón

mint elkárhozott
varjak lelke a hóban
vakhideg télen

úgy várnak némán
rügyre, tavaszra, fényre
sötét perceim

*

Kovács-Popa Daniela:Hogyan szeresselek?

*

*

*

 Kovács-Popa Daniela:Hogyan szeresselek?

Hogyan szeresselek?
Lágyan,
miképpen virágszirmokat sodor
a júniusi szél?
Vagy, mint a lét határán
árnyként sompolyog
az éltető remény?

Mondd, hogyan szeresselek?
Vakon,
ahogy az idő szűk gödrébe
tűnik el nyomtalan?
Vagy vadul
égve, fájva, gyötrőn
húsba tépő kínnal?

Hogyan szeresselek?
Riadtan
hajtsam előtted alázatra
szomorú fejem?
Vagy kínmosollyal nyílt arcomon
nyújtsam feléd kezem?

Mondd, hogyan szeresselek?
Szelíden,
mint kezed szokott pihenni
nyitott tenyeremen?
Vagy tudatosan,
miként küldöm ölelésem
át az éteren?

Mondd, hogyan szeresselek?

*

Kovács Daniela: Úgy rejtelek, Kedves...

*

 *

 Kovács Daniela: Úgy rejtelek, Kedves...

Úgy rejtelek, Kedves, hangtalan szavamba,
mint görög romok rejtik korok vigaszát,
a szélvert napjaim elporladhatnak,
de Te őrzöd mégis fényünk tavaszát.

Úgy rejtelek, Kedves, sorsom vonalába,
mint aranymedálban az igaz drágakő,
a perc megalvadt mozdulatába' védlek,
vigyázlak, ne rontson el az idő…

Úgy rejtelek, Kedves, könnyem gyöngyburkába,
mint kozmosz rejti el csillagrendszerét,
s amennyit a lelkem felfoghat magába,
annyit őrzök belőled szívem rejtekén.

Úgy rejtelek, Kedves, dalos fohászomba,
mint emlékünket rejti a sűrű, süket csend,
összecsuklak szívem vörös szirmába,
és rólad kapja nevét az oltár odabent!

 *

 Michel Legrand: Ezer évig várok rád

Hogyha kell én ezer évig várok rád,
Míg a réten virág nyílik várok rád.
Míg a fákon gyümölcs érik várok rád,
Hisz a szerelem, veled oly szép!

Megtalállak drágám hidd el bárhol jársz,
Felkutatlak igaz hittel bárhol jársz.
Legszebb álmom ó ne vidd el bárhol jársz,
Hisz a szerelem, veled oly szép!

Mint kósza szél a pillangót a réteken,
Az órámon a mutatót úgy kergetem.
Míg vissza nem jössz, s nem hagysz el egy percre sem,
S átölelsz úgy mint rég!

Hogyha kell én ezer évig várok rád,
Fel is szállok fel az égig, várok rád.
Míg csak élek, véges végig várok rád,
Hisz a szerelem, veled oly szép!

*