Lucian Blaga: Az éj forrása
Te kedves,
szemed oly sötét, hogy estetájban,
amikor öledbe hajtom fejem,
úgy érzem,
hogy szemed, ez a két mély szem a forrás,
melyből az éj titkos völgyekre árad,
s árad hegyormok s rónaság felé,
beborítva a földet
sötétségének tengerével.
Fényességem, ilyen sötét
a két szemed.
Te kedves,
szemed oly sötét, hogy estetájban,
amikor öledbe hajtom fejem,
úgy érzem,
hogy szemed, ez a két mély szem a forrás,
melyből az éj titkos völgyekre árad,
s árad hegyormok s rónaság felé,
beborítva a földet
sötétségének tengerével.
Fényességem, ilyen sötét
a két szemed.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése