*
Nichita Stanescu: Ének a vágyról
Odasimultam hangodhoz, kedves.
Jó volt akkor ott nekem nagyon, kebleid melege dajkálta
homlokom.
Nem emlékezem, miről énekeltél.
Talán valamit a lombos ágról, folyóról, holdvilágról ami átjárta
éjeid.
De lehet, múló gyermekkorod temetted vélem itt
a szavak mögötti térbe el.
Nem emlékezem, miről énekeltél.
Játszottam kezemmel hajfürtjeid között.
olyan konok volt mind, olyan makacs,
észre sem vetted hogyan küszködök.
Nem emlékezem, miért zokogtál akkor.
Épp úgy, ahogy a szomorú alkonyoktól.
Talán szerelemtől,
szelíd szavamtól.
Nem emlékezem, miért zokogtál akkor.
Odasimultam hangodhoz, kedves és szerettelek.
(Koosán Ildikó fordítása)
Odasimultam hangodhoz, kedves.
Jó volt akkor ott nekem nagyon, kebleid melege dajkálta
homlokom.
Nem emlékezem, miről énekeltél.
Talán valamit a lombos ágról, folyóról, holdvilágról ami átjárta
éjeid.
De lehet, múló gyermekkorod temetted vélem itt
a szavak mögötti térbe el.
Nem emlékezem, miről énekeltél.
Játszottam kezemmel hajfürtjeid között.
olyan konok volt mind, olyan makacs,
észre sem vetted hogyan küszködök.
Nem emlékezem, miért zokogtál akkor.
Épp úgy, ahogy a szomorú alkonyoktól.
Talán szerelemtől,
szelíd szavamtól.
Nem emlékezem, miért zokogtál akkor.
Odasimultam hangodhoz, kedves és szerettelek.
(Koosán Ildikó fordítása)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése