*
Juhász Gyula: Epilógus
A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt újjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.
Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn.
Fejem a hegedűre hajtom
És szívem beléteremtem,
Most olvad mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.
A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!
A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt újjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.
Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn.
Fejem a hegedűre hajtom
És szívem beléteremtem,
Most olvad mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.
A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése