Bagi László: Sóhajtó énekem...

*

 *

  Bagi László: Sóhajtó énekem...

Egyetlen pillanatba futnak az órák,
Egyetlen szóba olvad a valóság,
Egyetlen mosoly lett a nap,
Egyetlen név, mely mögött vagy.

Békesség fátyolát teríti rám hangod,
A gondolat: csak egy villanás,
Helyette érkezel...
A vidámság fényét rajzolja meg arcod,
Mosolyra nyílok, mert nincs ma más:
Lelkemben létezel...

Szerelem raboskodik szabad szívemben,
Magához húzó boldog örvény,
Mely Veled szép nekem...
Együtt az Úton, tisztán szóló Igenben,
Melyet segít az áldott törvény:
S ég veled, ég velem...

Álmainkat együtt álmodjuk, Kedvesem,
S most ragyogó csillagpor pereg...
Csókokban égj velem!...
És mindent megköszönve kérlek, Istenem,
Tekintsen ránk vigyázó szemed!...
Így sóhajt énekem...

Gáspár András: Vágy

*

*

 Gáspár András: Vágy

hadd legyek gyermek újra én
gondtalanul játszani tudón
elbújva kuckóm rejtekén
és nevetni szívből gurulón

Gyura Jaksics: Hangtalan éjben

*

*

Gyura Jaksics: Hangtalan éjben


Hangtalan éjben, fák sürüjében,
csillag hunyorog a magas égen,
dobban a szívem, zajdul a vérem -
ó, csak lassan a fák sürüjében!
Közeli csermely messze iramlik,
virág a virág szívére hajlik,
tűz-szerelem vár fekete éjben -
ó, csak lassan a fák sürüjében!
Lángban a lelkem, le kell itt rogynom,
naptámadatra fogyton elfogynom,
mint forró napon hónak, enyésznem -
ó, lassan, lassan fák sürüjében!

*

Káli László: Tudod, Kedves

*

*

 Káli László: Tudod, Kedves

Tudod, Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod, Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem, hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan. 

*

Baranyi Ferenc: A vágy villamosa

*

 *

Baranyi Ferenc: A vágy villamosa

 Zötyögünk rég a hosszú pályán
egyszál-sokan s tömeges-árván,

külön-külön az egy-irányban,
egyenként a közös magányban,

ott az út vége, ahol kezdjük,
mindig egyszerre - és sosem együtt.

Aztán majd egy kopott remízben
vakvágányra állít az isten

s a csilingelést rozsda rejti.
De mégsem, ott sem száll ki senki.

*

Hatos Márta: Őrzöm

*

*

 Hatos Márta: Őrzöm

Őrzöm az arcod lelkembe zárva,
Mint kalitban fogoly madarat,

Őrzöm vidám nevetésed,
Mint telihold a sugarat.

Őrzöm szemeid csillanását,
Mint kelő napfényt a reggel,

Őrzöm egy bús tekinteted,
Mint csillagokat az éjjel.

Őrzöm elveszett szerelmedet,
Mint kőtáblák az ősi jeleket

Békés, és

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN EMBERNEK, VIRÁGNAK, MADÁRNAK!