Serfőző Simon: Ki vigyázná?

*

*

*

 Serfőző Simon: Ki vigyázná?

A láthatárral nagyot kerülnék,
bóklászó árokszéllel akár,
folyóparttal messze mennék,
nem tudván magam se már,
hol, merre csámborognék.
Csak az örömre ki ügyelne,
s hogy szét ne zülljenek az álmok?
Csak ahol eddig én őriztem:
a virágot ki vigyázná,
addig ki őrizné a világot?

*

*

*

Válóczy Szilvia:Maradok

*

*

*

 Válóczy Szilvia: Maradok

Kell, hogy megnyugodjon a lélek,
kell még néhány
egyszerű ének,
hogy mosoly hagyja el arcodat.
s vágyakba rejtett karcolat
legyen minden régi emlék,
de még, ha nagyon is mennék,
maradok. 

*

*

Gárdonyi Géza: Gyöngyvirág

*

 *

Gárdonyi Géza: Gyöngyvirág

Új fű a földön; a fán is új lomb: patyolatosan gyönge halványzöld levelek.
A napsugár úgy száll által a lombokon, mint az öntöző-kannából a
kertész vize. Isteni csöndesség. Mintha nappali alvásba merült volna az
erdő.

És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt, amely a bokrok
árnyékába rejtőzve valami csodásan finom és édes illatot lehel.

Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével. A gyöngyvirág, a rejtelmes kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.

Minden más virág a föld gyermeke. Ez az egy mintha finomabb volna.
Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna, tán valami
szellemvilágé, amelynek papja nincsen s amelyről eddig tudomány nem
beszélt.

Minden más virág kitárja a szépségét és az égbe néz. Egyik a napot
imádja, a másik a holdat, a csillagokat. Ez az egy a bokrok csöndes
árnyékába rejtőzik és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol, mint
az imádkozó menyasszony...

(részlet)

Salamon Dóra: Vagyok

*

*

*

 

Salamon Dóra: Vagyok

Ablak vagyok
Lehúzott redőnyöm résein figyelem a világot
Tétova mozdulattal igazgatom a lelkemet takaró
Földig érő függönyömet, melybe fájdalmat szőtt a múlt

Padló vagyok
Inogva jár rajtam a megálmodott jövő
S megroppanok féktelen vágyaim súlya alatt

Ajtó vagyok
Szélesre tárva lépek ki önmagamból
Engedve, hogy éles késsel reményt hasítson belém a fény

Vagyok
És most itt állok életem tornácán
Viharos szél tépázza szívemet
Kinyújtott kezem fejére esőcseppeket sír a jelen

*

*

Válóczy Szilvia: Kettőnk fénye

*

*

*

Válóczy Szilvia: Kettőnk fénye

Hiányom sose törje ketté
Lelked féltett álmait,
Úgy is szeretetté omlik
Minden kimondott szó,
Mely értünk születik
Egymás szelíd ajkairól.

Sose törjön ketté, a bánat,
Mi szíved sanyargatja?
Nappal is, éjjel is veled vagyok!
Ott őrzöm valóságodban a fényt,
Kettőnk fényét:
Az ártatlan szerelmet.

*

Kiss Tamás: Ha elmennék

*

*

*

 Kiss Tamás: Ha elmennék

Ha szívem már nem dobbanna többé
És arcom fagyna szomorú röggé
Mint fázós vízcsepp házam ereszén
Úgy fáznál nagyon szívem melegén.

Ha ajkam nem szólna többé hozzád
Néma szavaim karjukba fonnák
Elmúlt életem összes örömét
És neked adnám minden gyönyörét.

*

*

Mahatma Gandhi: Megérteni egymást

*

 *

Mahatma Gandhi: Megérteni egymást

 "Örömben, szenvedésben,
Segíteni, ha csak egy szóval,
egy gondolattal is,
Nagyobb művészet,
mint végig barangolni
a világot, vagy
gazdagnak lenni és
szórni a pénzt."

*