Slyízs István: A szél
Szomorú a szél, mert nem simogathat
Szomorú a szél, mert nem viszi illatod
Szomorú a szél, mert nem búvik hajadba
Szomorú a szél, mert nem hallja a hangod.
Szomorú a szél, mert nem tudja hol vagy
Kereng, tekereg, jajongva keresgél
Hiába.
Nem talál. Nem vagy.
Elmentél.
Elküldöm szelet, hozza vissza bőröd
Hozza vissza hangod, bánatod, örömöd
Elküldöm a szelet, hozza illatodat
Hozza vissza hajad, magadat, magadat
Akkor kivirul a virág
Akkor kivirul a világ
Akkor kivirulok én is
Akkor kivirul a szél is
Már nem szomorú a szél, bőröd simogatja
Borzolja hajadat, érzi illatodat,
Hallja édes hangod, és kacag, és kacag
Veled, s velem kacag
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése