Jószay Magdolna: Apró gyöngyszemek
Nem is kérdezem,
ma gondoltál-e rám,
a távolság ténye
olykor felejthető...
tekinteted
bensőmben őrzöm,
sajátom immár,
el nem vehető.
Képed belém ivódott,
a szavaid, nézésed,
felszabadult nevetésed,
amint szállt
a csendes délutánba
a színes lombok felé,
ahogy bolyongtunk a fák alatt...
s hangos szívverésed,
és ahogy lélegzeted elakadt,
mikor kezed kezemhez tévedt –
apró gyöngyszemekként
raktározódtak el
emlékeim közé.
Nem is kérdezem,
ma gondoltál-e rám,
a távolság ténye
olykor felejthető...
tekinteted
bensőmben őrzöm,
sajátom immár,
el nem vehető.
Képed belém ivódott,
a szavaid, nézésed,
felszabadult nevetésed,
amint szállt
a csendes délutánba
a színes lombok felé,
ahogy bolyongtunk a fák alatt...
s hangos szívverésed,
és ahogy lélegzeted elakadt,
mikor kezed kezemhez tévedt –
apró gyöngyszemekként
raktározódtak el
emlékeim közé.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése