Ábrányi Emil: Féltett boldogság

*

*

*

 Ábrányi Emil: Féltett boldogság

Boldogságommal nem dicsekszem,
Bár ajkamon csaknem kitör.
Ó hányan vannak a világon,
Kiket nehéz bánat gyötör...
Szegények, ennyi boldogságot látva,
Önsorsukat fájóbban érzenék.
Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,
Hogy társamul téged adott az ég!

A sors irígy a boldogokra,
Gyötörni őket lesbe áll,
S én üdvömet féltőbben óvom
Mint gyönge fészkét a madár.
Nem! Mitse vallok! Szótlan hordja titkát,
Hallgatva őrzi kincsét e kebel.
Olyan a lelkem, mint a tenger árja:
Legnémább ott, hol gyöngyét rejti el!

"Sokszínű, tarka madarak vagyunk,
vörösek, kékek, zöldek, sárgák.
De ezek ma már mind egy madár színei.

Sokszínű, tarka lovak vannak,
barnák, feketék, sárgák, fehérek.
De ezek ma már mind egy ló, egy szarvas,
minden élőlény egy.

Állatok, virágok, fák.

Így az emberek is ezen a földön,
ahol régen csak indiánok jártak,
most sokszínűek.
Fehérek, feketék, sárgák, vörösek.

Mindannyian egy nép vagyunk.

Bármi történt, a Nagy Szellem szívéből eredt.

Ezért minden jó,és
Mindenhol születhet béke.

*