Csernák Endre: Amikor távol vagy
Amikor távol vagy tőlem, akkor
döbbenek rá újra és újra, mennyire
Szeretlek.
Olyankor formálgatom a soha el nem
hangzó szép szavakat, miket neked
mondanék.
De te nagyon messze vagy.
Bennem létezel már
feloldódva és áramolva az
ereimben, megpihensz szívem
kamrájában, átszaladva
a pitvaron, ereimen be
ismét az agyamba,
gondolataim láncát zörgeted
hogy vagy, létezel, nem álmodtalak,
születtél és élsz, születtél és vársz,
testet öltve és ruhátlanul, testet öltve
és test nélkül
Te, apró hibák,
apró erények tömkelege,
fény, melynek
bennem ég a mécse
és akárhogyan rohanok,
nem léphetek túl
e fény körén.
Amikor távol vagy tőlem, akkor
döbbenek rá újra és újra, mennyire
Szeretlek.
Olyankor formálgatom a soha el nem
hangzó szép szavakat, miket neked
mondanék.
De te nagyon messze vagy.
Bennem létezel már
feloldódva és áramolva az
ereimben, megpihensz szívem
kamrájában, átszaladva
a pitvaron, ereimen be
ismét az agyamba,
gondolataim láncát zörgeted
hogy vagy, létezel, nem álmodtalak,
születtél és élsz, születtél és vársz,
testet öltve és ruhátlanul, testet öltve
és test nélkül
Te, apró hibák,
apró erények tömkelege,
fény, melynek
bennem ég a mécse
és akárhogyan rohanok,
nem léphetek túl
e fény körén.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése