Nádasdi Éva: Zsoltár

*

*

 Nádasdi Éva: Zsoltár

Tele van az élet jóval: kenyérrel, tisztával, sóval.
Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább létet.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak, hogy vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.
Félutamon szólok hozzád: közel legyél,
Istenország. Adjál, Uram – enyhet adni: ne kelljen így megfáradni
Földi létem jaj-siralmas: vagyok bárány, vagyok farkas.
Adjál, Uram, menedéket: félelmemül ne rakj fészket.
Fiókád – én – elesetten keresgéllek elveszetten.
Szép új napot kéne fonni, gyerekekről gondoskodni:
család, béke, galamb, alma, s cifraságom fogadalma:
néked, Uram, felajánlom sok álságos cifraságom.
Adjál nekem Uram – békét, add az ember menedékét;
segíts nekem, Uram, árván: vagyok félben a szivárvány;
Uram, hallgatlak a szélben, eme végső menedékben:
nem kell dohány, nem kell talmi, csak én tudjak irgalmazni;
vegyél el a terheimből, adjál többet terveimből;
társat kérek, menedéket: terveimben rakjál fészket;
Tudjak, Uram, úgy szeretni: vesztes ügyben nem elveszni:
ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem irgalmaztam:
bepanaszlom magam Néked: enyhítsd meg a vereséget:
segíts, Uram, úgy szeretni: emberek közt – ember lenni.

*