Tornai József: Ősz és tél előtt
Csak egy percet adjatok, szellemek,
egy percet a fényből és kiszabadulásból,
egy pillanatot ma reggel, míg tépi
hajam és a fákat, virágokat a hideg
nyárvégi orkán, egyetlen villanást,
hogy meglássam arcotokat
a sorsom fölött ragyogni, eltűnődni,
személytelen, Én-nélküli, nem-nélküli
szellemek, kik mindig leszálltok hozzánk,
megállíthatatlan folyókhoz,
ó a mi szomjas partjainkhoz. Ha elmossa
ezt a percet is az idő (mert elmossa),
hadd maradjon egy fény-szilánk belőlünk,
egy fény-ájulat az isteniről, ég-föld
szájának megszólalásáról a szívben.
Év, tűz, csönd, kép, táj, szín, kedv:
halhatatlanság és halál a szívben.
Egy percet a hirtelen kitörő nagy
forrásból, csak egy percet adjatok
mindnyájunknak, egy percért könyörgök
hozzátok most az ősz és tél előtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése